Református templom

A KÖKÖSI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG RÖVID TÖRTÉNETE

Amint a Sepsi és környéki református egyházaink reformáció kori átalakulása is eléggé ismeretlen, úgy a kökösi református egyházközség keletkezéséről is keveset tudunk. Ennek két nyomós oka van: a régi feljegyzések olvashatatlanok és 1953-ban az állami aparátus megfosztott iratainktól, múltunk irott bizonyságaitól.
Benkő József Erdővidék egyháztörténetének irója feljegyzi, hogy a "Székelyföldre a brassai Honterus János által hata el a reformáció".
A református egyházközség életéről egészen biztosat az irattárban levő LIBELLUS cimű könyvből tudunk, mely 1745-tel kezdödik, s amelyben az akkori református egyházmegye főjegyzője, Vásárhelyi Sámuel saját kezüleg vezette be  az 1701-, 1702- és 1717-ben kelt székelyföldi egyházakat érdeklő rendtartásokat és a kepefizetést illető rendszabályokat.
1760-ban az egyházközség 9 ősi székely családból állott, s e 9 család utódai alkotják ma is református közösségünket. E piciny közösség tagjai, a Libellus tanúsága szerint, 1745-46 körül templomt épitett, melynek hossza 6,5 öl, szélessége 3 öl volt. E kis templom kőből épült, ezt megelözően a hagyomány szerint egy fatemplomban dicsérték az Istent a hivek. 1798-ban a polgári hatóság utasitására életveszélyes állapota miatt a kőtemplom bezáratott és 1799-ig földrengés és villámcsapás következtében romokban állott. 1799 karácsony napján Brassóból érkezik Újjvárossy István, aki a lelkészi lakáson közgyülést tart, amikor elhatározzák egy új templom épitését. Rövid idő alatt, a hivek áldozatos munkájának köszönhetően, felépül a 18,80 méter hosszú, 10 méter széles, kőből és téglából álló templom(1799-1803). A belső berendezés 1808-1810 között készül el: Újjvárossy István készitette a kart és a födött padot, az orgona a hivek közös adománya, a padok a kilyéni Székely Antal adománya, azzal a feltétellel, hogy szegény és gazdag egyenlő joggal használja. 1877-ben új szószék feletti korona készül, amelynek alkotója Kopcsay János, adományozója Kincses János lp. és felesége, Móritz Sára. Felirata: "Légy hiv  mindhalálig és néked adom az életnek koronáját". Templomunkat a földrengés számtalanszor megrongálta, de Istennek hála református népünk és a lelkipásztorok mindig tudtak áldozni arra a szent helyre, amely menedéke volt magyar népünknek.
A toronyban két harang található: az 1792-es kisharang, amelyet Gyárfás Zsigmond lelkész és Tusnádi Györgyné saját költségén öntetett,valamint az 1955-ös, hivek adományaiból készült 150kg-os, "E" hangú nagyharang.
1907 oktüber 31-én, a reformáció ünnepén szólalt meg először az Einschenk Károly által készitett Opus VIII-orgona, amely kivitelében szép, felépitésében nagyszerű és kellemes hangú mind a mai napig. 
A templom cintermében található az 1848-49 szabadságharc valamint a II. világháborúban elesett hősi halottak névsora. Ugyanakkor a templom kertjében áll az 1996-ban, Klutsch István-Gábor presbiter által készitett kopjafa, méltó emlékeként a millecentenáriumnak és a magyar reformátusok világtalálkozójának.

A templom előtti faragott kapu Kósa Ernő lp., Klutsch István, Cseh Enikő, Cseh Csaba és ifj.Nagy Árpád munkája nyomán jött létre.

 

Sikeresen felépült az egyházközség imaháza, amelyet a malansi(Svájc) és stellendami(Hollandia) testvéreink segitségével sikerült megvalósitani. Ezen imaház a téli istentiszteletek helyszinéül szolgál, valamint vallásórák, IKE-találkozók, presbitergyülések és vendégfogadások megtartását biztositja.
2007-ben az egyházközösség megünnepelte egy ünnepi istentiszteleten az orgona 100 éves évfordulóját, amelyet orogonakoncert követett.
A múlt és a ma emberének hite, kitartása, áldozatkészsége, hűsége által és Isten gondviselő szeretetének áldásával reménykedünk a jövendőben.

 

Oldalainkat 3 vendég és 0 tag böngészi

Keresés

Gondolatébresztő