Deák Ferenc

1935. június 17-én született Kökösben, a modern erdélyi grafika és könyvművészet legkiemelkedőbb egyénisége. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végezte; 1958-ban a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán államvizsgázott. Első illusztrációi az Utunkban jelentek meg 1953-ban, majd rendre közölte illusztrációit és irodalmi művek témájára komponált önálló grafikai lapjait az Igaz Szó, a Napsugár, a Korunk, a Dolgozó Nő, az Új Élet, România Literară, Tribuna és A Hét. A romániai magyar folyóirat- és könyvgrafika legtöbbet foglalkoztatott és legsokoldalúbb munkása volt, rajztudása és stílusérzéke több mint 300 szépirodalmi és tankönyvtervezésben gyümölcsözött.

A bukaresti Kriterion Kiadó művészeti szerkesztőjeként a könyvkiadó grafikai arcélének kialakításában döntő szerepe volt. Grafikáival, illusztrációival nemzetközi kiállításokon szerepelt (Barcelona 1974, 1975, Varsó, Bécs, Stockholm 1976, Dortmund 1977, Helsinki 1978, Moszkva, Pozsony 1979), kisgrafikával I. díjat nyert a Balatoni Biennálén és Cegléden (1973), ex libriseit a malborki VII. nemzetközi ex libris-kiállításon is díjazták.

Jelentősebb teljesítménye a Jávorfa-muzsika, Hej zöld levél és Szegény ember kincse c. folklórgyűjtemények, továbbá Garay János Az obsitos, Bálint Tibor Zokogó majom, Benedek Elek Kék, Piros, Ezüst és Arany mesekönyv, T. Popovici Ipu két halála, Papp Ferenc A kerítés fölött, Sütő András Anyám könnyű álmot ígért című munkáinak, Kocsis István drámáinak grafikai tervezése, illetve illusztrálása. A Hét Móricz-emlékszáma Móricz-illusztrációival jelent meg (1979/26), s a Benedek-évfordulóra megjelent a Két borsökröcske c. kötet (1979) számára 16 színes és 30 fekete-fehér rajzot készített; A Hét József Attila-emlékszámát illusztrálta (1980/15). Betű és rajz című könyvművészetről szóló önvallomásának első kiadása 1988-ban jelent meg a Bukarestben a Kriterionnál, másodszor 1989-ban jelent meg szintén a Kriterionnál, de Kolozsvárt és román-magyar közös kiadásban.

1995-ben a szegedi Mozaik Kiadóhoz érkezett egy esztendőre alkotni, végül Szegeden telepedett le, itt töltötte be 70. életévét 2005-ben kiváló eredményekkel, nagy sikert aratott az 1999-es frankfurti könyvvásáron a Betű és rajz című önvallomásával, amelyet három nyelven (magyar-angol-német) jelentetett meg. 2000-ben Munkácsy-díjat kapott érte és 2003-ban könyvgrafikai munkássága elismeréseként a román kulturális minisztérium nemzeti nagydíjjal tüntette ki.

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/43930

http://artportal.hu/lexikon/muveszek/deak_ferenc

 

Petrovits István

1945. május 20-án született Kökösben. Képzőművészetet tanul kezdetben Marosvásárhelyen (1967) a Képzőművészeti Liceumban, majd folytatja tanulmányait Bukarestben a Nicolae Grigorescu Képzőművészeti akadémián. Itt szerzi meg 1974-ben képzőművészeti diplomáját.

Diplomamegszerzés után (1974-1975) egy évig rajztanárként tevékenykedik Gyergyótölgyesen, majd Gyergyószentmiklóson. 1977-től rajz-, majd a Művészeti Liceumban mintázós tanárként dolgozik szülőfalujától nem messze, Sepsiszentgyörgyön. 1980-tól tagja a Román Képzőművészeti Szövetségnek, 1983-tól a Magyar Ipar és Képzőművészek Világszövetségének, 2002-től pedig a Román Képzőművészeti Szövetség Nemzeti Tanácsának. Az 1990-es évtől szerepel az Erdélyi magyar képzőművészet a 20. században cimű albumban. A Kortárs Művészeti Lexikonban 2002-től tartják nyilván.

Plugor Sándor

1940. március 4-én született Kökösben. Hetedik osztályos korában figyelt fel rá Nagy Pál festőtanár - tehetségkutató. Ő hivta el a Marosvásárhelyi Művészeti Középiskolába. 1958-tól a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia hallgatója. 1964-ben feleségül veszi Miklóssy Máriát, szintén ebben az évben végzi el egyetemi tanulmányait.

Az egyetem elvégzése után az első években Brassóban tanitott, és az Astra cimű lapnál volt grafikai szerkesztő. 1970-ben átköltözik családjával együtt Sepsiszentgyörgyre, ekkor a szináznál és a múzeumnál dolgozik. 1999. február 20-án halt meg.

Weboldal: http://www.plugor.hu/

Orbók Ferencz (kökösi)

unitárius lelkész, szül. 1820. jún. 1. Kökösön (Háromszékm.) nemes szülőktől; a gymnasiumot és theoIogiát Kolozsvárt az unitárius kollegiumban végezte; innét unitárius rektornak ment Kövendre (Aranyosszék). 1848-1849-ben részt vett a szabadságharczban. 1854-ben Verespatakra (Alsó-Fehérm.) neveztetett ki unitárius lelkésznek, 1858-ban pedig várfalvi (Torda-Aranyosm.) lelkész lett. Az ó-kori classikusok iránt nagy előszeretetet tanusított; az amerikai hitsorsosoknak fogadásakor háromszor tűnt fel latinúl tartott beszédeivel. Kriza Vadrózsák czímű gyűjteményéhez háromszéki népszokásokkal, mondákkal és népmesékkel járult. 1893-ban nyugalomba vonult. Meghalt 1897. június 24-én.

Fiatalabb korában verseket és elbeszéléseket irt, melyek közűl egy novellája és két költeménye a Dózsa Dániel-féle Naptárban jelentek meg; a szintén Dózsa Dániel által szerkesztett Kolozsvári Közlönynek (1859-68.) rendes czikkirója s levelezője volt; az akkori baloldali állásponton mint az 1867. kiegyezésnek ellenzője fejtett ki munkásságot.

Czikkei a Vasárnapi Ujságban (1858. 21. sz. Várfalvai vár és templom); a Girókuti Képes Naptárában (1860. Székely adomák); a Keresztény Magvetőben (X. 1875. Kepe-rendszer).

Munkája: Ima és emlékbeszéd Csipkés Ferencz országgyűlési képviselő felett. Kolozsvár, 1876.

A m. n. muzeumi könyvtár példányaiból és fiának O. Gyulának szives közlése.

http://mek.niif.hu/03600/03630/html/index.htm

Orbók Gyula (kökösi)

tanító, Orbók Ferencz (kökösi) és Ádámosy Juliánna fia, született 1855. márcz. 21. Verespatakon (Alsó-Fehérm.), hol atyja unitárius lelkész volt; iskoláit Tordán és Kolozsvárt végezte, ugyanitt a tanítóképzőt is; három évig katonai szolgálatot teljesített és 1875-től Galgóczon mint magántanító szintén három évig működött. 1880-ban tanítói oklevelet szerzett a modori tanítóképzőben és Verbóczon a morva határszélen igazgató-tanítói állást nyert. Innét 1890-ben Ó-Turára helyeztette át magát, hol hat évet töltött; végre Parajdra (Udvarhelymegye) került.

Irodalmi téren a magyar államiság eszméje mellett harczolt és e tárgyban több czikket írt a vidéki hírlapokba, így a Nyitramegyei Közlönybe, a Felvidéki Nemzetőrbe, az Érsekujvár és Vidékébe, a Pozsonyvidéki Lapokba, a Néptanítók Lapjába (1882.); rendes levelezője és czikkírója a Székely Lapoknak, Székely-Udvarhelynek és az Udvarhelyi Hiradónak.

Vaday Jószef, Magyar tanférfiak. Békés-Csaba, 1896. Fénynyom. arczk.

 

Kökösi Orbók Mór (1853. április 24. - 1930. május 9.)

Állami tanítóképző-intézeti igazgató, Orbók Gyula testvérbátyja, született 1853. ápril 24-én Kövenden (Aranyos-Tordamegyében); a gymnasium öt osztályát Tordán, a VI -VIII. az unitáriusok kolozsvári főiskolájában végezte, ugyanitt két évig theologiát is hallgatott. Közben az 1873-1874. tanévben a tordai unitárius gymnasiumban köztanító volt. A tanári pályára szánván magát, 1874 őszén a budapesti egyetem mennyiségtani és természettudományi szakjára iratkozott be, melynek három évi folyamát elvégezte s az alapvizsgát letette. 1877 őszén a galgóczi állami polgári fiú- és leányiskola igazgatójává neveztetett ki. Ezen állásában hat évig működött; a magyarosítás és magyar nemzeti állameszme megszilárdítása érdekében fejtett ki tevékenységet. Itt kezdeményezte Libertiny Gusztáv tanfelügyelővel a felvidéki közművelődési egyesületet, melynek alapszabályait is ő dolgozta ki. 1883. aug. a pozsonyi állami tanítóképző-intézet rendes tanára, 1896 őszén a kolozsvári állami tanítóképző intézet igazgatója lett, hol jelenleg is működik, 1876-1877-ben titkára, később elnöke volt a budapesti bölcselethallgatók segélyegyesületének és a tudományos vitatkozások VI. szakosztályának; elnöke volt a Kossuthhoz zarándokló czeglédi küldöttséget fogadó 33-as bizottságnak és az erdélyi társaságnak, melyet ő kezdeményezett; helyettes elnöke volt a török rokonszenvi, tüntetéseket rendező hatvanas bizottságnak és mint ilyen nyerte a Medzsidie-rendet. 1892-ben elnöke volt a pozsonymegyei tanítóegyesületnek: Az országos közoktatási tanácsnak tagja s az országos iparoktatási tanácsnak könyvbirálója is volt.

Tanügyi, társadalmi és politikai czikkeket írt a Honba, Egyetértésbe, a Pozsonyvidéki Lapokba, a Nyitramegyei Közlönybe, a Magyarország és a Nagyvilágba (1877. Petzval Ottó), a Vasárnapi Ujságba (1877), a M. Polgárba, az Érsekujvár és Vidékébe, a Polgári Iskolába; munkatársa volt az Üstökösnek.

Munkái:

1. A tetraeder mértanához. Értekezés a magasabb mennyiségtan köréből. Pozsony, 1878. 14 kőnyom. ábrával. 2. Nyitramegye földrajza, a népiskolák III. osztálya számára. Nyitramegye térképével és a szöveg közé nyomott öt képpel Pozsony, 1882. (2. kiadás Kaszap Antal társszerzővel. Pozsony, 1884. Ism. Néptanítók Lapja. Németül: Pozsony, 1882. Tótul: Pozsony, 1884.)

3. Földrajz a népiskolák számára. Bpest, 1884. (Németül: Szombathely, 1885. Tótul: Trencsén, 1886.).

4. Pozsonymegye földrajza a népiskolák III. osztálya számára. Pozsonymegye térképével és a szöveg közé nyomott 6 képpel. Bpest, 1884. (Wagner Lajos társszerzővel. Németül: Bpest, 1884. Tótul ford. Mihalik József: Bpest, 1884.).

5. Liptómegye földrajza, a népiskolák III: oszt. számára. Bpest, 1884. (Mihalik Józseffel együtt. Tótul: Bpest, 1884.).

6. Számoló könyv, a népiskolák I-VI. osztályai számára. Močnik után kidolgozta. Pozsony, 1885. Öt füzet. (I. 6. kiadás 1897., 7. k. 1899., 8. k. 1901., 9. k. 1902., 10. k. 1903., II. 2. k. 1887., 15. k. 1899., 16. és 17. k. 1900., 18. k. 1901., 19. k. 1902., 20. k. 1903., 21. és 22. k. 1904., III. 2. k. 1887., 15. k. 1899., 16. k. 1900., 17. és 18. k. 1901., 19, k. 1902., 20. k. 1903., 21. k. 1904., IV. 2. k. 1888., 4. k. 1891., 13. k. 1899., 14. k. 1900., 15. k. 1901., 16. k. 1902., 17. k. 1903., 18: k. 1904., V. 2. k. 1888., 6. k. 1897., 7. k. 1899., 8. k. 1902., 9. k. 1903.).

7. Ugyanezen munka II-V. füzetének átdolgozása a budapesti népiskolák számára. Pozsony, 1891. (2. kiadás. Pozsony, 1893. Tótul az I-IV. füzet Pozsony, 1888.)

8. Népiskolai számtani füzetek. Pozsony, 1886. 12 füzet.

9. Középiskolai számtani füzetek. Pozsony, 1886.

10. Számoló könyv ipar és kereskedelmi, felső nép- és polgári; ipar- és kereskedelmi iskolák megfelelő osztályai számára. Írta Mo(nik Ferencz, a 10. kiadás után átdolgozta. Pozsony, 1886. (2. kiadás).

11. Számoló könyv ipar- és kereskedelmi felső nép- és polgári iskolák számára. Írta Mo(nik a 10. eredeti kiadás után átdolgozta. Pozsony, 1888.

12. Tréfás számtani feladványok gyűjteménye. Pozsony, 1887. (Hasznos mulatságok I. 4. kiadás. Pozsony, 1894.).

13. Tréfás mértani feladványok gyűjteménye. A szöveg közé nyomott 117 képpel. Pozsony, 1888.

14. Tréfás szavalmányok gyűjteménye. Pozsony, 1889. (Hasznos mulatságok V.)

15. Trencsénmegye földrajza, a népiskolák III. osztálya számára. Pozsony, 1899. Kosztka Mihálylyal együtt. (Tótul. Pozsony, 1889.).

16. Számoló könyv a felsőbb leányiskolák és a polgári leányiskolák I-IV. osztálya használatára. Bpest; 1890. Két kötet. (I. 2. kiad. 1893., 3. k. 1897., 4. kiad. 1903., II. 2. k. 1894., 3. kiad. 1899. Bpest).

17. Mértan felsőbb és polgári leányiskolák s tanítóképző intézetek számára. A szöveg közé nyomott 178 ábrával. Bpest, 1891. (2. kiadás. Bpest, 1898.)

18. Számoló könyv a polgári fiúiskolák I-III. oszt. számára. Bpest, 1891.

19. Mértan a felsőbb leányiskolák és tanítónőképezdék használatára. Mo(nik után kidolgozta. Bpest, 1891. (2. kiadás 1899., 3. kiadás 1902. Bpest).

20. Mértan a népiskolák és az ismétlő iskolák számára. A szöveg közé nyomott 55 ábrával. Bpest, 1893.

21. Egészségtan és életmentéstan a népiskolák számára. Bpest, 1889. (2. k. 1893., 3. k. 1897. Bpest.).

22. Vezérkönyv az elemi népiskolai számolástanításhoz, különös tekintettel a Močnik-Orbók-féle népiskolai számoló könyvekre. Pozsony, 1893. Két. füzet. (Böngérfi J. társszerkesztővel).

23. Számtan a középiskolák I., II. és III. osztályának használatára. Bpest, 1898. (2. kiad: Gerevich Emillel együtt 3. k. 1903. Bpest).

Szerkesztette a N. Népiskolát 1880. szept. 15-től 1882-ig Nyitrán és Galgóczon; a Felvidéki Nemzetőrt 1882-83-ban, mint társszerkesztő; a Pozsonymegyei Közlöny cz. társadalmi hetilapot 1886-ban; a Magyar paedagogok és tanférfiak Albumát Pozsonyban 1887-ben; a Paedagogiai Plutarchot, jelesebb paedagogusok, kiválóbb tanférfiak arczkép- és életrajzgyűjteménye, tekintettel a magyarokra; Pozsony. 1886-89. Három kötet, 22 füzet; a Paedagogiai Zsebnaptárnak; 1886-1889. IX-XII. évfolyamát Pozsonyban, 1890-1903-ban Budapesten.

Álnevei és jegyei: Florida, Adivolf, Kökösi M., -k -r és O. M.

Néptanítók Lapja 1882. 441., 1888. 605. l.

M. Könyvészet 1886-94., 1898., 1900.

Kiszlingstein Könyvészete.

Pallas Nagy Lexikona XIII. 465., XVIII. 377. lap.

Magyarország vármegyéi. Nyitramegye, Budapest. 1899. 294. l.

Hivatkozások:

Orbók Mór
(1853-1930)
Mennyiségtan- és természettantanár

 

Orbók Attila

(Pozsony, 1887. szept. 17.–Bp., 1964. okt. 5.): író, újságíró. Jogi doktorátust a kolozsvári egyetemen szerzett. 1910-ben Budapesten újságíró lett. 1912–1914 között Párizsból tudósított a Magyarorszag cimű budapesti napilap munkatársaként. 1919-ben a berni követség sajtóattaséja. 1920–1922-ben nemzetgyűlési képviselő, majd 1923-tól ismét újságíróként tevékenykedett. 1927-től mint külső munkatárs dolgozott napilapoknak és szépirodalmi folyóiratoknak. 1933-tól a Függetlenség cimű napilap munkatársa, a külpolitikai rovat vezetője lett. 1945 után a Kisgazda Párt tagja volt, a sajtoosztályon dolgozott, majd részt vett a Regényujság szerkesztésében. Számos regényt, színdarabot, filmfotgatókönyvet, kabarétréfát írt. Több színművet fordított. Darabjai: A tünemény (1922); Fiacskám (1928); A népbiztos (1930); A bécsi menyasszony (Lakatos L.-val, 1931); A néma ember (1931); Boldogasszony dervise (Békeffi L.-val, 1934); A kapu előtt (1938); A királynő csókja (zene: Fényes Sz., 1943); Tom Sawyer közbelép (Király D.-vel, 1961). Fordításai: Cocteau: Az írógép (1940 körül); Jonson: A szótlan asszony (1961); Synge: A nyugati világ kóklerje (1963).

Orbók Lóránd (1884 – 1924)

tanár, spanyol színműíró, forditó, bábművész

Orbók Lóránd  és testvére Orbók Attila Orbók Mór fiai, Orbók Ferenc unokái. Az Orbók család kökösi eredetű. Nagyapjuk, Ferenc unitárius lelkész, igy apjuk Mór, már Kövenden született/ 1853 / és Galgócon, Pozsonyban és Kolozsváron a tanítóképző tanáraként működött.

Orbók Lóránd Pozsonyban látott napvilágot 1887.szept. 17-én. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron az Unitárius Kollé­giumban végezte. Jogot a kolozsvári Tudományegyetemen hallgatott, de tanult a párizsi Sorbon Egyetemen is, szünidejeit Pesten, Svájc­ban és Párizsban töltötte. 1907-ben doktorált. Ez évtől a budapes­ti Jurányi utcai felsőbb leányiskolában tanított. Két év múlva, -1909-ben - beutazza Görög,- és Törökországot, valamint Kisázsiát.

Pesten tagja a Nyugat írói csoportosulásnak, a Remény folyóirat munkatársa (Goethe verseket fordit magyarra), az Erdelyi Múzeumegyesület tagja (1909). Kiemelkedő tevé­kenységeként - író társai / Kosztolányi Dezső, Rédey Tivadar, Jeschik Ámos stb. Közreműködésével/ megalapítja az első magyar művészi Bábszínházat. A színház 1912-ben mutatkozik be "Vitéz László" né­ven.

 

Rédey Tivadar: Bajazzó halála. Orbók Loránd Vitéz László bábszínháza, 1910–1914.
Muhits Sándor rajza.

Az I.világháború kitörése Párizsban találja.

Először megmenekül az internálástól, de később Dél- Franciaor­szágba viszik, ahol elsősorban az időjárás teszi próbára egészségét. Sok utánjárással menyasszonyának sikerül kijárnia, hogy hatósági fel­ügyelet alatt egy Morlaix nevű kis fürdőhelyen húzza meg magát, ahol fél évig tartózkodik. Kuncz Aladár / 1885-1931/, aki szintén át­éli a francia internálás nehézségeit, "Fekete kolostor" című regényé­ben /1975/ emléket állit Orbók Lórándnak is. Írásából tudott, hogy menyasszonya Detrée Jeanne, hosszas utánjárással svájci útlevelet szerez számára. Azonban a svájci határon letartoztatják s néhány he­tet kénytelen katonai börtönben eltölteni,

A fogságból szintén menyasszonya segítségével szökik meg. Spanyolországba megy, ahol Barcelonában telepedik le. Megházasodik s Lorenzo Azértis néven kezdi meg azt az irodalmi munkásságot, amellyel kora legnagyobb színdarab írói közé küzdi föl magát. A spanyol és katalán színpadok után meghódítja a német, a svéd és a lengyel szín­házakat. Sikereire a koronát Amerika teszi föl.

Az Unitárius Élet / "Világhírű magyar unitárius. 1964.2.sz./ szerint első színdarabja egy Kolozsváron irt és ugyanitt 1907.nov. 20-án színre kerülő egy felvonásos népies játék, amely a “Bolond Istók” címet viseli. Az Erdélyi Lapok /1909/ közlése szerint 1909-ben írja meg "Jantschi " című elbeszélését. Ugyanez a folyóirat emlékezik meg /1909.425.old / "Isogi útja " című japán tárgyú meséjéről is.

1914-ből ismert "Tündér" című darabja, melyet azon év október l0-én a Vígszínház mutat be. A "Magyar Színművészeti Lexikon. /41o. old / szerint e darabot spanyol nyelven újrakölti.

1917-ben írja meg a "Mester öccse" és a "Pillangó" című munkát.

1923-ból való a "Casa Nova" című darab, melyet ugyanazon évben mutatnak be az Epire Theatreban.

Orbók főműve a "Bagdad felé" című darab, melyet négy nagy európai színház tűz műsorára.

A színháztörténet jelentős munkái sorában említi "A stephenson", a  “Sejntgáli lovag" és a "Gogoly" című darabot.

A már említett Unitárius Életből tudott, hogy a budapesti Színháztudományi Intézet lépéseket tett Orbók - nálunk ismeretlen munkái összegyűjtésére, magyar nyelvre való lefordítására és azok ismerte­tésére.

Orbók Lórándot a francia internáltság és spanyolországi vándorlá­sai alatt szerzett betegsége ellenálló erejét fölemészti s alig 40 éves korában - sikereinek csúcsán - 1924. június 2o-án befejezi életét.

Halálakor a spanyol színházak gyászünnepségeket rendeznek. A színházigazgatók gyászbeszéde után eljátsszák egy-egy nagysikerű darabját. Révész Andor a - Literatura című lapban/1928/ azt írja, hogy Orbók spanyolországi darabjai Pestnek szólnak, - ahol őt soha nem vették elég komolyan."

Kelemen Miklós

Forrás:  http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/ABC11371/11460.htm

http://uninaplo.unitarius-halo.net/unitariuselet/2006/11/04/kelemen-miklos-orbok-lorand/

http://www.helikon.ro/index.php?m_r=1021

http://epa.oszk.hu/01500/01579/00026/pdf/105-123.pdf

 

http://mek.niif.hu/02000/02065/html/2kotet/123.html#page677

http://www.szinhaz.net/pdf/1996_06.pdf

Oldalainkat 24 vendég és 0 tag böngészi

Keresés

Gondolatébresztő